Belső hang - Lelkiismeret hagja
Egészséges embernél viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetlen érzelem, hangulat, szenvedély tartósan uralja az egész pszichikumot. Ennél jóval gyakrabban fordul elő azonban, hogy egy-egy esemény, átélt helyzet nagy intenzitású érzelmeket, indulatokat, hangulati életünk szélsőséges megingását váltja ki belőlünk. Ezek az érzelmileg túlfokozott állapotok általában rövid ideig tartanak, és néhány perc, óra vagy nap alatt lezajlanak. Ha azonban hajlamosak vagyunk pillanatnyi szélsőséges érzelmi reagálásra – akkor napi életünkben túlságosan gyakran következnek be ilyen pillanatok, amikor gondolkodásunk beszűkül, önkontrollunk csökken. Olyan cselekedetekre, kijelentésekre ragadtatjuk magunkat, amelyeket később megbánunk – s most már a lelkiismererfurdalás kezd gyötörni. A végeredmény állandóan hullámzó túlizgatottság, önmagunk és környezetünk számára nehezen elviselhető feszültség lesz.
Karakterünkön, a személyiségünkre jellemző reagálási módokon igen nehéz változtatni.
Arra törekedjünk, hogy megismerjük pillanatnyi túlérzékeny és felfokozott érzelmi reagálásunk okait, a feszültségek kialakulásának folyamatát, és végül hogy mindezt már ne csak utólag konstatáljuk, hanem “csípjük fülön magunkat” az inadekvát érzelmi reakciók keletkezésének pillanatában, és tudatosan akadályozzuk meg azok túlburjánzását.
Popper Péter
A bűntudat mindannyiunk számára ismerős érzés. Akkor alakul ki, amikor akarva-akaratlanul elkövettünk valamit más(ok) vagy önmagunk sérelmére. Tudatában vagyunk „bűnünknek”.
Ha a bűntudatról gondolkodunk, rengeteg kérdés merül fel bennünk. Miért van az, hogy sok ember szinte folyamatosan bűntudattól-lelkiismeret-furdalástól szenved, míg mások igen ritkán éreznek ilyet? Ugyanazért a cselekedetért miért érez az egyik ember bűntudatot, míg a másik nem?
Az ember lényeges tulajdonsága, hogy különbséget tud tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Ez létfontosságú a társadalmi együttélésben, mivel az ember társadalmi lény, és emberi kapcsolatok hálójában él. A társadalom akkor életképes, ha a kapcsolatokat, az egymáshoz való viszonyulást érvényes törvények szabályozzák.
Azt a belső hangot, amely az ember döntéseit befolyásolja, lelkiismeretnek nevezzük. De mi is ez valójában? Mi a feladata? Hogyan lehet rá hatni?
Lelkiismerete minden embernek van, függetlenül bőrszíntől, kultúrától, nyelvtől, nemtől, azonban az értékrendje különböző. Senkinek sem semleges a lelkiismerete, hanem erősen meghatározza az a kultúra, amelyben él az ember. Hat rá az illető társadalom világnézete, szociális struktúrája stb.
BŰNÖS VAGY! (VALÓBAN?)
Ahhoz, hogy megszabadulhassunk tartós (és indokolatlan) bűntudatunktól, reális képet kell kialakítanunk önmagunkról, el kell fogadnunk és meg kell szeretnünk önmagunkat. Végig kell gondolnunk, milyen értékeket tart-tartott a környezetünk fontosnak, és mi melyikkel tudunk és akarunk azonosulni. Ki kell alakítanunk a saját elvárásainkat magunkkal szemben, vigyázva arra, hogy azok reálisak és teljesíthetőek legyenek. El kell döntenünk, milyen külső elvárásnak tudunk és akarunk megfelelni. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk hibátlanok (és más sem az). Vállalnunk kell a felelősséget hibáinkért, anélkül, hogy mások felelősségét is átvállalnánk. Vállalnunk kell önmagunkat, érzéseinket és véleményünket, kockáztatva, hogy nem mindenki szeret így (sem) majd minket. El kell fogadnunk, hogy a különbözőség nem egyenlő az értéktelenséggel. Meg kell tanulnunk értékelni, szeretni másokat. Tudnunk kell megbocsátani.
Nem várható, hogy az évek-évtizedek óta kínzó bűntudat a felismeréssel úgy vehető le, mint egy kabát. Levetkőzése hosszú folyamat. Akarat és kitartás kell hozzá. A pszichoterápiás segítség jelentősen lerövidítheti ezt az időt.
Az indokolatlan bűntudat érzésétől meg kell szabadulni, mert megfoszt az örömtől. A reális bűntudat érzése azonban fontos és tiszteletet érdemel. Lelkiismeret-furdalás és jóvátételi igény követi. Azt jelzi, hogy figyelek a másikra, fontos nekem a másik ember. Észrevettem és sajnálom, hogy így cselekedtem. Elismerem a hibámat és érzem a felelősségemet abban is, hogy segítsek megszabadulni a hibám keltette rossz érzéstől vagy más következményeitől. Segít, hogy autonómiánk megtartása mellett stabil értékrend, kölcsönös felelősségvállalás és feszültségmentes együttélés alakulhasson ki.
Nem szeretnék olyan világban élni, ahol nincs bűntudat vagy lelkiismeret-furdalás. Ha nem lenne, akkor az azt jelentené, hogy semmi kapcsolat nincs az emberek között, azaz mindenki tökéletes magányban él. Vagy anarchia lenne, mert mindenki kizárólag saját magával törődne, pillanatnyi érdekének megfelelően bánva másokkal. Ahol nincs bűntudat, ott nincs stabil értékrend, felelősségvállalás és erkölcsi fék.
home.hu.inter.net/mentalhi/buntudat.htm
Hit és Erkölcs, avagy mit mond a Biblia ... a LELKIISMERETRŐL
A lelkiismeretünk az a belső iránytűnk, amely természetes módon jelez számunkra, amikor a jónak ítélt erkölcsi normánktól eltérünk. Már gyermekkorban kialakul ez az erkölcsi érzék a szülők nevelése folytán. A gyerek megtanul különbséget tenni a jó és a rossz dolgok, a szabad és nem szabad között.
Isten a lelkiismeretet segítő szándékkal ültette belénk. Olyan jó lenne, ha figyelnénk a jelzéseire. Sok, számunkra kényelmetlen és izzasztó helyzetet elkerülhetnénk.
Úgy hiszem, ha vigyázunk a lelkiismeretünkre, akkor nemcsak Isten felé lehet bizodalmunk, hanem egymás felé is, melynek nyomán tiszta tekintettel nézhetünk a másik szemébe.
Aki megtalálta az “élet világosságát”, az nem rossz lelkiismerettel járja a maga útjait, nem hordoz nyilvánvaló bűnöket magával éveken át és nem tűr meg a lelkében semmit a sötétség cselekedeteiből. Ez is nagyon kívánatos dolog – könnyű lélekkel, tiszta szívvel járni az életben.
Isten adjon nekünk bölcsességet és akaratot arra, hogy a lelkiismeret hangjára figyelve megelőzzük és elkerüljük a szégyenteljes bukásokat! Isten a lelkiismereten keresztül is meg tud, és meg is akar szólítani bennünket. Figyeljünk rá!
"az ember a bűneit visszakapja, mégpedig a lelkiismeretétől - többszörösen."
/Amey Hamilton/
