"Tanulj meg örülni mások sikerének, boldogságának, így sokkal több örömben lesz részed, mint amennyit egymagad képes lennél szerezni."
(Idézet tőlem)
Az irigység a megelégedettség teljes hiánya. Amikor az ember irigykedik, akkor saját helyzetével elégedetlen, és lázad az Isten ellen. Aki irigykedik, Istent tartja személyválogatónak, kétségbe vonja Isten gondviselését és szeretetét.
A negatív gondolatok rombolóak, destruktívak: az irigység, a féltékenység, a gyűlölet, a harag, a méreg, a felebarátunk elleni agresszió gondolatai; ezek depresszív gondolatok, a fel- és leértékelés gondolatai; ezek elvárások, a bizalmatlanság és a rosszakarat gondolatai.
Irigyelni bármit lehet: tulajdonságokat, földi javakat, pályafutást vagy kapcsolatokat, a lényeg, hogy akkor a legmaróbb az érzés, amikor azt gondoljuk, hogy bizony, mi magunk is lehetnénk az irigyelt másik helyében.
Előfordul, hogy valami nagy szerelem, gyász, szenvedély, aggodalom, irigység, gyűlölet, félelem, rejtett bűn igen sok pszichikus energiát köt le. Ha valakinek 100 egységnyi pszichikus energiája van, s abból 50 egység szükséges ahhoz, hogy titkát rejtegesse, magába fojtsa, a felfedezéstől való félelmét is leplezze, a maradandó 50 egység már nem elég arra, hogy úgy végezze munkáját, mint addig. Fáradékonnyá, szétszorttá válik, sőt védtelenebbé a testi fertőzésekkel szemben is. Valamiféle lappangó betegsége is fellobbanhat....
Ahogy embereket a harag, a gyűlölet, a félelem, az irigység is képes megbetegíteni (mert az érzelmek elfojtása rengeteg energiájukat emészti fel), úgy ezen lelki folyamatok pozitív irányba fordítása önmagában is megakadályozhatja a további energiavesztést, és a tartós gyógyulásuk alapját fogja képezni.
Bármilyen sérelem esetén meg kell próbálni megérteni a megbántónkat és utána megbocsátani neki. Csak ilyen viselkedéssel lehet megsemmisíteni a hozott negatív programot, és megőrizni a lelki harmóniánkat.
Lelki egyensúlyunk egyik pillére a bennünket érő stressz és az ennek nyomán gyakran keletkező frusztráció és harag helyes kezelése. Utóbbit tartják a lélekgyógyászok a legrombolóbb érzelemnek, hiszen kapásból legalább két embernek árt...
A harag rossz tanácsadó - tartja a mondás, s hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint számtalan olyan, hirtelen felindulásból "elkövetett" tettünk - veszekedés, kiabálás, sértődés -, amelyet utólag javarészt megbánunk. De akkor már késő bánat... Éppen ezért jobb az események elé mennünk, s idejében megfékeznünk haragunkat!
Mindenki mérgelődik időnként, ez tény. Miként az is, hogy a haragnak különböző következményei lehetnek: járhat haszonnal, eredménnyel, de pusztíthat, rombolhat is, így mint "közlési forma", egyáltalán nem helyénvaló. Súlyos és tartós problémák származhatnak belőle, ha visszafojtjuk, ha tagadjuk létét, ha engedjük tombolni, s akkor is, ha nem küzdünk ellene, mivel legerőteljesebb indulataink egyike.
A kulcs, hogy a haragunkat konstruktívan fejezzük ki. Mert ha kikerül az irányításunk alól, uralma alatt tarthatja akár az egész életünket.
